Szeretem Győrt. És sok minden más mellett az ilyen helyei miatt is szeretem, mint amilyen a Csücsök. Szerintem reggeliző hely, hivatalos besorolása igazából nincs is, de valami bisztró és kávéház keveréke lehet.

Szóval, és többnyire reggelizni szoktam itt, az egyik első kísérletem velük egy sonkás toast volt, ami nagyon jó választásnak bizonyult. A kenyér jó, és ez fontos, mert egy toast gyakorlatilag három összetevőből áll, amiből a legtöbb a kenyér. De jó a sonka és a sajt is. Egyszerű étel, de mégis könnyű elszúrni, és a legtöbben pont azzal szúrják el, hogy egyszerűen is kezelik. Nem úgy a Csücsökben! Egy szendvics percek alatt készen van, a kenyér kellően átsütve, de nem megégetve, a sonka meleg, a sajt nyúlós. Jár mellé egy pötty piros arany is, pont megfelelő mennyiségben. Én többnyire kakaóval szoktam kiegészíteni ezt az egyébként is hibátlan reggelit.

Többször voltam már itt, próbáltam mást is, és stabilan hozzák a megszokott minőséget. Mindehhez korrekt árazás és udvarias kiszolgálás társul. Egyszerű, de nagyszerű hely, nyugodt szívvel adom meg tökéletes minősítést.

Értékelés: 9 pont

Pécsen, a dzsámi közelében tévedtünk be erre a helyre. Esős délutáni napon egyik teraszon sem volt zsúfoltság, így találomra választottuk ki a helyet. Annak ellenére, hogy bent egy társaságot kivéve csak néhány vendég lézengett, jó negyed óra eltelt, mire megjelent egy pincér, aki kapásból megkérdezte, hogy mit hozzon? Igen, ezekkel a szavakkal. Nos, talán először egy étlapot. Újabb tíz perc várakozás után én szívem szerint már felálltam volna, hogy máshol ebédeljek, de végül kaptunk étlapot. Csak étlapot, merthogy az itallap külön van, és bizony külön is kell kérni.

A helyet bisztrónak hívják, a design egyszerre modern, vintage és indusztriál, ami egy eléggé furcsa egyveleg. Az étlapon először az árakon akadt fent a szemem, aztán a szűk választékon. Ez lenne Pécs elit, gourmet vendéglője? Aligha, mégha igyekeznek is ezt a látszatot kelteni.

Végül az ár-érték arányt figyelembe véve egy lasagne mellett döntöttem. Meg éhes is voltam, és ez itt biztosan nem frissen készül, tehát hamar kihozzák, és tészta és hús is lesz benne. A gondolatmenetem félig bejött. Nem frissen készül, de azért még jó húsz percet kellett várni rá. Tészta volt benne, bár egy olasz ezt sértésnek venné, és a hús jelenléte sem volt kielégítő.

Az ízek nem passzoltak, valahogy semmi sem volt jó. A tészta száraz, nagyon vékony és ezért helyenként ropogósra égett, a hús – mármint az, amit nyomokban tartalmazott az étel – fűszerezetlen, de legalább szétfőtt. A paradicsomszósz is egy jellegtelen, nagyüzemi termék, pedig ilyen árak mellett minimum helyi főzést várna az ember. Igazából csak azért fogyott el, mert már nagyon éhes voltam, de ezzel a kis adaggal nem is laktam jól. Sem maga a hely, sem a kiszolgálás, sem az étel nem rontott az összképen, mert egy az egyben pocsék volt minden. És különben is, milyen dolog már egy lasagnét lábasban felszolgálni?!

Talán erős jóindulattal érhetett volna eggyel jobb értékelést, de mivel úgy volt rossz, hogy emellé még drága is, ezért az „inkább nem” minősítést érdemelte.

A betévedésünk szó szerint tévedés volt, hazafelé még megálltunk egy büfénél hotdogozni. Az finomabb volt.

Értékelés: 3 pont

Egy séta közben, délutáni desszertre ültünk be egy véletlenszerűen kiválasztott helyre. Sokan voltak, és ez általában jó jel. Most is bejött.

Egri gömbpalacsinta

Már hallottam róla korábban, de valahogy úgy alakult, hogy sosem sikerült megkóstolni. Most itt volt az alkalom. Könnyed, légies, palacsintatészta alapú édesség, mogyoróval és vaníliasodóval. Kevés összetevője miatt nem nagyon van hibázási lehetőség. Finom volt, de nem nyújtott különleges ízélményt. Hat pontot érdemelt, jó minősítést szerzett.

A keszthelyi étteremről sok jót hallottam, főleg a vadételek tekintetében. És bár hiába lehet rengeteg helyen szarvas- vagy vaddisznóhúsból készült ételt kóstolni, csak nagyon kevés helyen tudják ezeket jól elkészíteni. Arról már nem is beszélve, hogy sokszor nem is vadhúst kap az ember. Szóval, mivel jók voltak az ajánlások, megnéztem a Vadaskert Csárdát. Az épület mellett van egy állatsimogató is, ahol például őzet is lehet simogatni. Hogy ezekből az állatokból később rendelhet-e a vendég, nos, ezt mindenkinek a fantáziájára bízom.

Pikáns őz aprópecsenye fűszeres steakburgonyával

Ez az egész olyan jól hangzott első olvasatra, hogy nem is volt több kérdésem. A pincér a rendeléskor jelezte, hogy mivel vadételről van szó, az elkészítési idő picit hosszabb lehet. Korrekt hozzáállás, már biztosan megszokták a „szakértő” vendégek türelmetlenségét. Pedig a vadnak idő kell, szóval ez már jó jel. Az étterem egyébként több belső és külső helyiséggel rendelkezik, a dekorációt főleg a vadgazdálkodás témaköre uralja, ennek megfelelő szép számú kitömött állattal. 

A tányér meggyőző megjelenéssel és finom illatokkal érkezett, és nem is untam halálra magam a várakozás közben. A köret pontosan azt hozza, amit egy fűszeres steakburgonyától joggal elvár az ember. Ropogós héj, puha belső, és mindez bátran fűszerezve, pont úgy, ahogy lennie kell.

Na de nézzük az őzet! A vadhús igényel némi törődést az előkészítés során is, itt ez a lépés nagyvonalúan elmaradt, ezért pár hússzeletről nekem kellett levagdosni a kevésbé szép részeket. Kár ezért a figyelmetlenségért, mert ízre, állagra, fűszerezésre egyébként rendben volt az étel, és nem véletlenül hívják pikáns pecsenyének, a szaft kellemesen csípős volt, és jól harmonizált a köret fűszerezésével.

Vadat nehéz jól főzni, az őznek is megvan a maga praktikája, itt azonban ez sikerült. A húshoz jól választottak köretet, és a kettő arányát is megfelelően választották meg. Az apróbb hiba ellenére mindezekkel együtt is kiemelkedő, nyolc pontot ért el, kiérdemelte a „szeretem” minősítést.

Értékelés: 8 pont

A Maltman főzde a Felvidéken, Rozsnyó városában található, sörfőző mestere Kovács László. Az első kóstolás tőlük egy porter típusú, szűretlen barna sör. A hétköznapi sörfogyasztóknak ez nem egy megszokott lötty, annál jóval komolyabb kategória. A barna sörök eleve más világot jelentenek, a porter pedig egy külön kategória, míg a szűretlen volta a mai napig egyfajta misztikumot jelez. Ennek megfelelően a helyén kell kezelni ezt az italt, és összevetni csak a hasonló sörökkel szabad, semmiképp sem az olcsó, világos, jellegtelen sörökkel.

Illata enyhén kávés, színe sötétbarna, már-már fekete. Minimálisan szénsavas, ebben a kategóriában ez elvárás. Állagra hibátlan, szép, sötét, masszív habja van. Íze csokis-kávés, tejeskávéra emlékeztető, visszafogott komlóízzel, azaz jól hozza az elvárt porter ízvilágot. A maga 5,2%-os alkoholtartalmával is a kötelezőt nyújtja, nem egy szokatlanul erős sör. Nincs benne semmi különleges, viszont pontosan azt hozza, amit egy szűretlen portertől joggal elvár az ember, így megérdemli az ajánlott minősítést.

Értékelés: 7 pont