Pécsen, a dzsámi közelében tévedtünk be erre a helyre. Esős délutáni napon egyik teraszon sem volt zsúfoltság, így találomra választottuk ki a helyet. Annak ellenére, hogy bent egy társaságot kivéve csak néhány vendég lézengett, jó negyed óra eltelt, mire megjelent egy pincér, aki kapásból megkérdezte, hogy mit hozzon? Igen, ezekkel a szavakkal. Nos, talán először egy étlapot. Újabb tíz perc várakozás után én szívem szerint már felálltam volna, hogy máshol ebédeljek, de végül kaptunk étlapot. Csak étlapot, merthogy az itallap külön van, és bizony külön is kell kérni.

A helyet bisztrónak hívják, a design egyszerre modern, vintage és indusztriál, ami egy eléggé furcsa egyveleg. Az étlapon először az árakon akadt fent a szemem, aztán a szűk választékon. Ez lenne Pécs elit, gourmet vendéglője? Aligha, mégha igyekeznek is ezt a látszatot kelteni.

Végül az ár-érték arányt figyelembe véve egy lasagne mellett döntöttem. Meg éhes is voltam, és ez itt biztosan nem frissen készül, tehát hamar kihozzák, és tészta és hús is lesz benne. A gondolatmenetem félig bejött. Nem frissen készül, de azért még jó húsz percet kellett várni rá. Tészta volt benne, bár egy olasz ezt sértésnek venné, és a hús jelenléte sem volt kielégítő.

Az ízek nem passzoltak, valahogy semmi sem volt jó. A tészta száraz, nagyon vékony és ezért helyenként ropogósra égett, a hús – mármint az, amit nyomokban tartalmazott az étel – fűszerezetlen, de legalább szétfőtt. A paradicsomszósz is egy jellegtelen, nagyüzemi termék, pedig ilyen árak mellett minimum helyi főzést várna az ember. Igazából csak azért fogyott el, mert már nagyon éhes voltam, de ezzel a kis adaggal nem is laktam jól. Sem maga a hely, sem a kiszolgálás, sem az étel nem rontott az összképen, mert egy az egyben pocsék volt minden. És különben is, milyen dolog már egy lasagnét lábasban felszolgálni?!

Talán erős jóindulattal érhetett volna eggyel jobb értékelést, de mivel úgy volt rossz, hogy emellé még drága is, ezért az „inkább nem” minősítést érdemelte.

A betévedésünk szó szerint tévedés volt, hazafelé még megálltunk egy büfénél hotdogozni. Az finomabb volt.

Értékelés: 3 pont